Fényezés


 Letölthető anyagok

Egy pár mondat az anyagokról

 
A színes festék a következő 3 alkotórészből áll:
- kötőanyag, pigment, oldószer 
 
Ezen alapvető komponensek mellett a festék még tartalmazhat:
- töltőanyagokat, adalékanyagokat 
 
Kötőanyag:
A festék fő része a kötőanyag. A kötőanyag egy világos, viszkózus folyadék. A kötőanyag funkciója a filmképzés (gyakorlatilag ez a pigment alapja). A kötőanyag(oldat)nak felhordás és száradás után egy száraz, szilárd bevonatot kell képeznie.
 
A kötőanyag határozza meg nagymértékben a festék tulajdonságait, a tapadást, fényességet, keménységet, rugalmasságot és tartósságot.
 
Pigment:
A pigment ad színt a festéknek. A pigmentek oldhatatlan porok, amelyet finoman a kötőanyagba veygülnek. A pigment minősége és mennyisége határozza meg az olyan festéktulajdonságokat, mint szín, színerő, színtartósság és fedőképesség.
 
Töltőanyagok:
Akárcsak a pigmentek, a töltőanyagok is a kötőanyagba vegyült oldhatatlan finom porok. A talkum, a kréta, a habkőpor, a homok, az agyag, stb. mind tipikus töltőanyagok. A töltőanyagok kevés vagy egyáltalán semmi színt, fedőképességet sem adnak a festéknek, használatukkal a festék testet kap ("tölti" a festéket). A festékben használt töltőanyagok típusa és minősége határozza meg az olyan tulajdonságokat, mint elérhető filmvastagság, csiszolhatóság és reológia (a festék folyási tulajdonságai). A töltőanyagot mattító anyagként is használják, valamint azért, hogy sajátos szerkezetet biztosítson a festéknek.
 
Hígítók, oldószerek:
Nagyon gyakran az oldószer és a hígító megnevezést megkülönböztetés nélkül használják. Ha pontosak akarunk lenni, a következő különbséget tehetjük a kettő között:
- Az oldószereket tulajdonképpen a (fél)szilárd kötőanyagok oldására alkalmazzák.
- A hígítók a festékek és kötőanyagoldatok felhígítására alkalmasak. 
 
Tipikus hígítók: lakkbenzin, xilol, butilacetát, alkohol és víz.
 
A hígítók szerepe a festékben:
- kötőanyag feloldása, 
- a festék megfelelő felhordási viszkozitásának biztosítása, 
- a festékfilm terülési viselkedésének és száradási idejének beállítása. 
 
Adalékanyagok:
Az adalékanyagokat kis mennyiségekben adják a festékhez, és a festék bizonyos tulajdonságainak kihangsúlyozását vagy elnyomását szolgálják:
- növelik a száradási időt (szárítók, katalizátorok)
- megelőzik a bőrösödést, kráterképződést, habzást 
- javítják a tárolhatóságot, megelőzik a kiülepedést a dobozban 
 
Kötőanyagok:
A kötőanyag a festék nem illékony komponense. Száradás után a kötőanyag kemény, szilárd filmet biztosít, amely magába foglalja a pigmenteket és töltőanyagokat, valamint szilárdan a felülethez köti ezeket. A festék tulajdonságait főleg a kötőanyaga határozza meg, ezért a festékeket rendszerint a kötőanyag típusa szerint osztályozzák, pl. szintetikus festék, nitrocellulóz festék, epoxi festék stb.
 
Két különböző száradási folyamatot különböztetünk meg (folyékonyból szilárd állapotba):
 
- fizikai száradás 
- kémiai száradás 
 
Fizikai száradás
A fizikai száradás azt jelenti, hogy a festékfilm keménnyé és szilárddá válik, mert a hígító elpárolog a festékfilmből. Ekkor csak fizikai folyamatok játszódnak le; a hígító folyékony halmazállapotból gáz halmazállapotba, a kötőanyag oldott állapotból szilárd állapotba megy át anélkül, hogy kémiai változások mennének végbe. A fizikai változás visszafordítható folyamat, a szilárd festékfilmet az eredeti hígítókkal újból fel lehet oldani. A fizikai úton száradó festékek általában nagyon gyorsan száradnak, de olyan alacsony szilárd testtartalommal rendelkeznek, amelynek nem nagy a töltőereje.
 
Fizikai úton száradó festékek:
- diszperziós falfestékek 
- vinilkopolimer festékek 
- nitrocellulóz festékek 
- akril lakkok 
 
Kémiai száradás
A kémiai száradás azt jelenti, hogy a festékfilm keménnyé és szilárddá válik, mivel vegyi reakció lép fel két (vagy több) komponens között a festékben, vagy a festék és a levegőben levő oxigén között.
 
Mivel ezek a festékek hígítókat is tartalmaznak, természetesen bizonyos fizikai száradás is végbemegy a kémiai száradással párhuzamosan, de ez kevésbé jelentős. Mivel kémiai száradás után a festék eredeti komponensei egy új anyaggá alakultak át, a kémiai száradás nem visszafordítható, és a kémiai száradás útján megszilárdult festékeket nem lehet többé feloldani. A kémiai száradás általában lassú folyamat, és/vagy a festékfilm felmelegítésére van szükség. A kémiai úton száradó festékek magas testtartalommal rendelkezhetnek és kitűnő töltést biztosítanak.
 
Kémiai úton száradó festékek:
- szintetikus festékek (a levegő oxigénjével lép reakcióba), 
- beégetős zománcok (magas hőmérsékleten lép reakcióba), 
- kétkomponensű festékek (reakció a bázisanyag és térhálósító között). 
 
Minden egyes festéknek megvan a saját, tipikus hígítója. Nagyon gyakran ezek nem kompatibilisek. Az alkid festékek hígítója a nitrocellulóz festéket tejszerűvé és zseléssé változtatná.
 
A hígítók másik fontos jellemvonása a párolgásuk mértéke. Egy olyan festékrétegnél, amely túl gyorsan szárad, nincs elég idő arra, hogy sima, egyenletes réteggé terüljön szét. Ha túl lassan szárad, a függőleges részeknél megfolyhat, és sok port is felvesz.
 
festék hibák
 
Nem megfelelő fedőképesség:
A fedőképességgel kapcsolatos problémákat a csekély rétegvastagság vagy az alacsony pigmenttartalom okozza. A kis rétegvastagság oka a túlzott mértékű hígítóadagolás, az alacsony pigmenttartalom pedig annak tulajdonítható, hogy a festéket felhasználás előtt nem keverték fel eléggé.

Átvérzés:
Világos színű festék felhordása után előfordulhat, hogy az alapozó színe átlátszik. Ennek oka az, hogy a fedőzománc hígítója feloldja az alapozó festék pigmentjeit, és azok a festékfilm felszínére úsznak. Ez akkor fordulhat elő, ha túl erős hígítót alkalmazunk, illetve ha az alapozó nem száradt meg eléggé.

Mattulás:
A mattulásnak különféle okai lehetnek:
 
Ha a festék túl szárazon kerül felhordásra, különösen szórás esetén, a festékfilm nem tud fényes felszínűvé terülni.
Ha a festék száradása kismértékű szellőztetés mellett vagy anélkül történik, a hígító gőzei a festékfilmben maradnak.
 
Ha nem megfelelő bevonatrendszert alkalmazunk: pl. nem a fedőzománcnak megfelelő alapozó használata, vagy a fedőzománc porózus felületre közbenső alapozó nélkül történő felhordása esetén a festékfilm beszívódik a felületbe.
 
Kétkomponensű poliuretán termékeknél szintén előfordulhat a fényesség csökkenése, melyet a lejárt szavatosságú térhálósító okozhat.
 
Homályosodás:
Ez a jelenség nagyon hasonló a fényesség csökkenéséhez, és a kettőt gyakran összekeverik. Oka, hogy gyorsan párolgó hígítót használnak alacsony hőmérsékleten vagy magas relatív páratartalom mellett. A hígító gyors párolgása miatt a festékfilm felülete lehűl, melynek következtében a levegő víztartalma lecsapódik a még nedves festéken. A homályosodás fehéres elszíneződés vagy fényességcsökkenés formájában jelentkezik.
 
Tapadási problémák:
Kétféle tapadási problémát különböztetünk meg: a bevonatrendszeren belüli tapadási problémák, illetve a felülethez történő tapadás. Az első esetben meg kell bizonyosodni arról, hogy elfogadott bevonatrendszerről van-e szó. A termékismertetők segítségével meg kell állapítani, hogy a különböző termékek festése "nedves a nedvesen" rendszerrel történhet-e, csiszolással vagy anélkül, illetve ellenőrizni kell az átfesthetőség minimális és maximális idejét. Arról is meg kell győződni, hogy nedves csiszolás után a csiszolt kitt vagy alapozó megszáradt-e, ellenkező esetben nedvességtől buborékok képződhetnek.
 
A második esetben általában a tapadási elégtelenség a nem megfelelő termék kiválasztására, illetve nem elégséges felülettisztításra és/vagy előkészítésre vezethető vissza.
 
Színpontossági problémák:
Mindig ugyanazon gyártó, ugyanazon színszámú festékével dolgozzunk.
 
Mindig meg kell győződni arról, hogy a festék alaposan fel van-e keverve a dobozban annak érdekében, hogy a legkisebb üledék is visszakeveredjen, és hogy ugyanolyan legyen a festék színe a doboz alján, mint a tetején.
 
Zsugorodás:
Erős zsugorodás a már nem nedves, de még nem eléggé száraz (kötött) bevonat átfestésekor fordulhat elő. Oka, hogy a már felvitt réteg részben feloldódik az új rétegben.
 
Kisebb mértékű zsugorodás oka, hogy a festékfilm felülete megszárad, mielőtt az oldószer elpárologna. Ez leggyakrabban a túlságosan vastagon felhordott alkid festékek esetében fordul elő.

Csiszolási nyomok:
* A csiszolási nyomok jelentkezése elkerülhető, ha: Jó minőségű csiszolópapírt alkalmazunk, az olcsó papír "olcsó" minőséget ad.
* Fokozatos átmenet szükséges a durva csiszolópapírtól a finomig. Ha az átmenet nem megfelelő, a finom csiszolópapírral a mélyebb csiszolási nyomok nem szüntethetők meg. 
 
Bőrképződés (bőrösödés):
Mivel az alkid bázisú festékek oxidatív úton száradnak, bőrképződés indulhat meg, ha a doboz nincs megfelelően lezárva. A bőrképződés elkerülhető, ha lefelé fordítjuk a dobozt néhány másodpercig, mielőtt tároljuk. A már képződött "bőr" egybefüggően eltávolítható és a festék felhasználható. 
 
Végezetül, hogyan fessünk?
 
Érdemes időt és energiát fordítani az alapozás, hibajavítás fázisára!
 
A kellően finom (180-220) csiszolópapírral előkezelt felületen, a kisebb-nagyobb hibákat (mélyedések, hiányok, rések, lukak) érdemes speciális fakittel, vagy fa tapasszal kiegalizálni.
A megkötött fa kittet ismét vissza kell csiszolni (körkörös mozdulatokkal, figyelve arra, hogy a hibás javításunk körüli fa részt nehogy túlcsiszoljuk, ezt kagylósodásnak hívjuk), majd érdemes újra zsírtalanítani a felületet.
A kellően előkészített felületet alapozóval kell bevonni (ez a kisebb felületi hibákat, karcokat egalizálja, és egységes sima felületet képez). A felhordás ebben az esetben mindenképp pisztolyos fújással történjen.
Az alapozó megszáradását követően, ismét elővehetjük a csiszolópapírt (220-260), és szépen újra végigcsiszoljuk a felületet, különösen odafigyelve az élekre. Hurrá! Csiszolás után ismét portalanítás, és zsírtalanítás következik, majd végre jöhet az első réteg színes festék.
 
Mivel még kezdők vagyunk de annál lelkesebbek inkább javaslom, hogy egyszínű testekkel próbálkozzunk először és a maszkolás technikáját, illetve a két vagy több színű testeket inkább hagyjuk a festő mesterekre.
 
Alapszabályok:
- a nem festendő felületek kitakarása (papírral, és ragasztószalaggal)
- pormentes zárt festőterület (nem lehet nyitott ablaknál, nagy porttartalmú helyiségben festeni)
- védőfelszerelés (maszk, védőruha, kesztyű) használata
 
Fontos megjegyezni, hogy az autófényezésben annyira ismert ködöléssel érdemes kezdeni. Az első ködölt (vékony) réteg felvitele után a második réteget még a ködölt réteg teljes megszáradása előtt (amikor még "húz" a festék) érdemes felvinni (ez garantálja az elfolyás mentes festést). A festésnél oda kell figyelni arra, hogy a szórópisztoly nem állhat meg, illetve a belépő- és kilépő fújás ugyanolyan lendületes legyen mint a többi mozdulatunk. A belépés és kilépés fontos eleme, hogy a pisztolyt a felületre közelítés előtt be kell kapcsolni, illetve bekapcsolva kell tartani, hogy ne legyen pont jellegű elfolyás a felületen. A pisztolyt mozgassuk folyamatosan először függőleges, majd vízszintes irányban, így egyenletes festékmennyiség kerül a felületre. 
Általában elég a két réteg festék felvitele, majd következhet a védő lakkréteg felvitele, és az annyira ismerős polírozás.
 
Festésnél érdemes odafigyelni, hogy minden összetevő (kitt, alapozó, fedő festék és lakk) ugyanolyan típusú legyen, ezzel elkerüljük a különböző anyagok  felhordásából keletkező problémákat (bőrösödés, repedezés, folyás, foltosodás, stb.)